A Bodrogköz hajdani csücskében, a Tisza és Bodrog mai torkolatától 1km-rel északabbra elhelyezkedő tokaji Rákóczi vár régészeti kutatása 2007-ben kezdődött meg. Azelőtt semmilyen régészeti kutatás nem folyt a területen, így annak pontos helyzete, kiterjedése sem volt ismert, mindössze egy valaha létezett ágyúkazamata (Merítő-bástya) egyetlen még földfelszín fölött lévő lőrése hirdette az utókor számára az erősség DNy-i sarkának helyét (1. kép)

A Tokaj város főterétől légvonalban alig 1,5km-nyire lévő vár kutatása az elmúlt két évben viszont nagyot haladt előre – sikerült azonosítani több fontos épületet, várfalat. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az erődítményről számos XVI-XVII. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn (2-6. kép) , az írásos forrásokat pedig 1995-ben Détshy Mihály foglalta össze a Tokaj Várostörténeti Tanulmányok II. kötetében.

Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudtuk a vár keleti ágyútornyát – az 1530-as években épült „Vasaló-bástyát”; a külső vár DNy-i sarokbástyájának ágyúkazamatáját – „Merítő-bástya” – melyről kiderült, hogy valószínűleg a Némethy Ferenc által az 1550-es, 60-as évek körül kiépített külső vár egyik ó-olasz bástyája; a belső várban pedig azonosítani tudtuk a legkorábbi épület, a lakótorony alapfalait, illetve megtaláltuk a belső vár kerítőfalának ÉK-i rondelláját is.

A 2007-es évad ásatásai tájékozódó jellegűek voltak, céljuk inkább az épületek azonosítása volt, de nem törekedtünk a stratigráfiai helyzet meghatározására – tehát lényegében csak a falak tetejét bontottuk ki.

A 2008-as évadban ezzel ellentétben arra törekedtünk, hogy a már ismert tények tudatában, célzott módon, újabb épületek pontos helyzetét tudjuk meghatározni és ezen épületek feltöltésének rétegtanát is tisztázzuk. Ennek köszönhetően kevesebb épületet azonosítottunk, viszont megdöbbentően sok XVI-XVII. századi lelet került felszínre. Volt olyan rétegünk (S.: 58), ahol 3 négyzetméternyi területről, fél méter vastagságban 5 ládányi leletanyag került elő, közte több ezüstpénz, kályhacsempe, üvegtárgy és rengeteg kerámia. Ezen leletanyag restaurálása már előrehaladott állapotban van, csak ebből a rétegből több, mint 10db kiegészíthető edény töredékei láttak napvilágot (7.kép).

A 2008-as évben főképpen a belső vár területére koncentráltunk. Az év legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálnunk a K-i ágyútorony „in situ” küszöbkövét – tehát bejáratát, illetve azonosítottuk az ágyútornyot és a belső várat összekötő 7,5 méter széles kőhíd maradványait, illetve a belső vár keleti palotaszárnyának keleti falát. Továbbá kutattunk a korai lakótorony belsejében is, ahol megtaláltuk a korabeli padlószintet. De a váratlan meglepetést a nyugati palotaszárny kutatása szolgáltatta, ugyanis itt több fő és osztófalat is azonosítani tudtunk – és ezen falakon belül 4 temetkezésre bukkantunk számos reneszánsz épületfaragvány, aranyozott lószerszámdísz, illetve üvegkehely fém talptöredékének társaságában. Ezen leletek talán az eddig azonosítatlan palotakápolna közelségére utalhatnak. Továbbá a belső vár déli részén nyitott szondánkban előkerült több, mint 40db kétszerhornyolt gótikus épületfaragvány, illetve a kerítőfal DK-i rondellája is, melyet a XVII. században lőportoronnyá alakítanak. Ezen épület belső járószintjéről számos más lelet társaságában előkerült egy feltételezhetően Bethlen Gábort ábrázoló alakos kályhacsempe is.

A 2008. évet tehát még a 2007-esnél is sikeresebbnek könyvelhetjük el, tekintve az előkerült falak, épületek jó állapotát, felszínközelségét, a magasan álló falakat, illetve a szenzációsnak mondható, esetenként magas művészi értékkel is bíró leletanyagot (8-9. kép).

Mindennek tudatában az idei évben is nagy várakozással kezdtünk neki – rajtunk kívül álló okok miatt – sajnos csak július 20-án a feltárásoknak. Eredeti célkitűzéseink a következők voltak:

1. A vár keleti részén (610. telek) (10. kép) folytatni a Vasaló bástya és a hozzá kapcsolódó kőhíd kutatását – kideríteni, hogy a híd szerkezetét tekintve hány támpilléren nyugszik, illetve meghatározni, hogy a 2008-ban feltárt, ismert korabeli alaprajzon nem szereplő falak milyen épületekhez tartoznak.

2. A 610. telek mellett futó 611. számú út pont keresztezi a külső vár K-i sáncát – ezért ezt a sáncot lehetőség szerint átmetszeni – építési periódusait meghatározni (amennyire lehetséges ez, az 1954 óta, mesterségesen felduzzasztott, magas talajvízszint ellenére – tiszalöki vizierőmű).

3. A belső vár D-i oldalán tisztázni a vár déli falának és a kerítőfalnak a helyzetét, ezzel meghatározni a DK-i és DNy-i rondellák pontos helyét.

4. A belső vár É-i oldalán, (606-os telek) lehetőség szerint tisztázni az É-i palotaszárny helyzetét, rétegtanát.

5. A 606-os telken egy É-D irányú szelvénnyel keresztülmetszeni a külső vár északi sáncát, tisztázni az építési periódusokat és lehetőség szerint azonosítani a XVII. században „Kis-bástya” néven emlegetett védművet, mely valószínűleg egy korábbi, Némethy féle ágyúkazamatás bástya vagy rondella átalakításából jött létre.

6. A 602-es telken azonosítani a 2007-ben már kutatott ágyúkazamata déli irányú kiterjedését, illetve megtalálni a hozzá déli irányból csatlakozó XVI. századi, Némethy féle külső kővár falát – melyre még több, 80-90 éves helyi lakos is emlékszik! Ezzel bizonyítani a Zsámboky János féle, 1565-ös látkép feltételezett hitelességét.

A mai napig ezen célok egy részét már sikerült teljesítenünk, egy részét még nem; de törekszünk rá, hogy az ásatási engedélyben meghatározott időhatárig (november 15) minél több valósulhasson meg terveinkből. Vegyük hát tételesen sorra, hogy miként áll jelen pillanatban az ásatás:

1. A külső vár keleti ágyútornyánál (Vasaló bástya) a kőhíd kutatását folytattuk idén. Két szelvényt nyitottunk a 14m hosszú híd középső részén – rábontva mind a déli, mind az északi hídfalra (kazettás szerkezetű híd). Eddig 250cm-es mélységig jutottunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a híd falán szakállaspuskának való, közös torokból induló kétágú lőréseket találtunk, mind a két falon (11-12. kép). A meglepő az, hogy ezek a lőrések a Vasaló bástya kő küszöbének (13-14. kép) szintje alatt találhatóak. Tehát a hídnak volt egy olyan szintje is, mely a tényleges járószint alatt helyezkedett el és arra szolgált, hogy a belső vár vizesárkát felügyelet alatt tartsa. Ebből kifolyólag arra következtethetünk, hogy a kőhíd még akkor épült, amikor a belső vár árkában víz volt – sőt amikor ezt a vizet még ténylegesen védeni is kellett – valószínűleg tehát akkor, amikor a külső vár még nem létezett. Fel kell merüljön bennünk az a gondolat, hogy a kőhíd a keleti ágyútoronynal egyidős, annak ellenére, hogy Zsámboky János 1565-ös metszetén egyértelműen fahíd vezet a Vasaló bástyához (2. kép) . Természetesen nem zárható ki, hogy létezett egy korai fahíd is, de ha végiggondoljuk, akkor logikusabbnak tűnhet az a lehetőség, hogy a 27x17m-es alapterületű, helyenként 3,4m falvastagságot elérő, monumentálisnak mondható ágyútoronyhoz már nem igazán megterhelő egy fedett kőhidat építeni, 1,1m vastagságú falakkal, amin az átjárás mégiscsak biztonságosabb, mint egy nyitott, gyúlékony anyagból épült, könnyen szétlőhető fahídon. Ennek az sem mond ellent, ami a tavalyi (2008) ásatáson derült ki: hogy a kőhíd falai a belső vár keleti falával nincsenek kötésben, a Vasaló bástya nyugati falával viszont igen. Tehát könnyen elképzelhető, hogy a 14m hosszú, 7,5m szélességű, feltételezhetően kazettás szerkezetű kőhíd a keleti ágyútoronnyal egyszerre épült, azaz az 1530-as évekből való.

Az idei feltárás azonban más érdekességeket is tartogat: kezd világossá válni, hogy ez a híd nem csak egy egyszerű „híd”, hanem inkább tekinthető egy önálló épületszárnynak – attól eltekintve, hogy mikor épült. Hiszen a XVII. századi Lucas Geörg Ssicha metszetekről tudjuk (3-4. kép) , hogy a híd valószínűleg több emelet magas lehetett – ugyanis a keleti ágyútoronynak volt egy kő, illetve egy későbbi (XVII. sz.) fa épületszintje is, tehát az ágyútorony lényegében kétemeletes volt. Emellett Ssicha 1668-as metszetén (4. kép) egyértelműen látszik, hogy az ágyútorony felső (fa) szintjével egy magasságú a hozzá vezető híd falazata is. Tehát mind az alsó kő szint összeköttetésben van a keleti palotaszárnnyal, mind a felső fa szint is! Viszont az idei ásatás a hídnak egy olyan szintjét hozta felszínre, ami a Vasaló bástya kő szintjének küszöbe alatt található egy emelettel, tehát ez a híd harmadik szintje! Mikor ezt kiástuk komolyan elgondolkodtam azon, hogy ez a híd nem is áll pilléreken, hanem a földre alapozták és egy külön épületszárnynak tekinthető, amely keskeny ugyan, de alul mégsem átjárható a várárok szintjén. Tehát lényegében nem híd, hanem egy többszintes összekötő épületszárny lőrésekkel a várárok védelmére. De tovább folytattam elmélkedésem és rájöttem, hogy a most megtalált legalsó szint sincs olyan alacsonyan, ugyanis a most feltárt lőrések 1,5m-re vannak a mai talajvízszinttől, ami egyben a Bodrog és Tisza vízszintje is, de 1954-előtt, amikor a 15km-rel délebbre elhelyezkedő tiszalöki vizierőmű megépült, a vízszint 4,5m-rel mélyebben volt. Tehát a XVI. századi várárok vízszintje a most megtalált lőrésektől 6m-rel lejjebb helyezkedett el, ami jelentős mélység! Tehát ezen a 6 méteren belül, még nyugodtan elképzelhetőek boltíves nyílások, amiken a víz átfolyhatott a híd, vagy épületszárny alatt. Viszont ha ez a feltételezésem helytálló, akkor meg kell állapítsuk, hogy a vár más részeihez hasonlóan (például Merítő bástya) itt is 8-9m magas, jó állapotban megmaradt álló falakkal kell számoljunk, melyek feltárhatóak lennének eredeti szintjükig, ha nem lenne a tiszalöki vizierőmű, de így is közel 3m magasságig feltárhatóak!

Felvetődik a kérdés, hogy ha II. Rákóczi Ferenc 1704 őszén felrobbantja a várat, akkor hogy lehetséges, hogy ezt a hadászati szempontból fontos hidat nem pusztítja el, illetve hogy lehetséges az, hogy 2009-ben ebből még 8-9m áll? A kérdésre szintén az idei feltárás adja meg az egyértelmű választ: a XVII. századra, a belső vár árkát, amin ez a híd átível, lényegében teljesen feltöltik a külső vár járószintjéig, mivel a belső vár funkcióját veszti, a hely pedig kellett a külső várban állomásozó katonáknak. Így maradhatott meg a keleti ágyútoronyhoz vezető híd alsó 8 métere, ugyanis alulról számítva 7 métert töltenek a belső vár árkán! Ezt igazolja, hogy a híd északi falának külső oldalán megtaláltuk egy XVII századi épület vagy műhely járószintjét, egy visszabontott, a hídra merőleges kőfalat, a feltárt kis lőrések szintje fölött (15. kép) ! Tehát a XVII. században már olyannyira funkcióját vesztette a belső vár és a belső várárok, hogy azt teljesen feltöltötték, elfedve a XVI. században még funkcionáló, szakállaspuskáknak való, egykoron 6m magasan elhelyezkedő lőréseket. Ennek köszönhetjük, hogy ezek a lőrések, illetve a híd alsó szintje nem esett áldozatul Rákóczi robbantásainak. Mindemellett meg kell említenünk még, hogy a híd ásatásakor olyan leletek kerültek felszínre az idei évben is, melyekre nem számítottunk: aranyozott felületű habán kerámiaedény töredékei (16. kép) , oroszlános kályhacsempék (17. kép) , koronás kétfarkú sellőt ábrázoló agyagkorong (18. kép) , stb.

2. Kutatási programunk 2. pontját a kedvezőtlen anyagi helyzet miatt sajnos nem tudjuk megvalósítani eredeti formájában, tehát a külső vár keleti sáncának a Vasaló bástyától délre fekvő része nem kerül átmetszésre, mivel nagy földmunkával járna. Viszont a Herman Ottó Múzeum földfúró berendezésével végig fogjuk fúrni a belső vár falától – a várárkon keresztül – a külső sánc külső oldaláig a 611. számú helyrajzi egységet; így hiteles képet fogunk kapni a sánc pontos helyéről, illetve a belső várárok feltöltési rétegeiről, sőt víz alatti szintjeiről. Ezáltal nagyban megkönnyítjük a későbbi sáncátvágás eredményes előkészítését és kivitelezését.

3. kutatási pontunkban kitűzött célunk lényegében megvalósulni látszik, mivel a 611 számú telek nyugati végében nyitott szelvényünkben sikerült rábontanunk a belső vár déli kerítőfalára (19. kép) és jó eséllyel tudjuk meghatározni ezáltal majd, a DK-i sarokrondella (a későbbi lőportorony) nyugati becsatlakozásának helyét a déli kerítőfalhoz. Mivel megtaláltuk a belső vár déli kerítőfalát, ezért egyértelművé vált hogy a 2007-ben, illetve 2008-ban, a 608-as telken kiásott 280, illetve 310cm vastag falak nem a belső vár kerítőfalai, hanem a vár legkorábbi épületének, a DNy-i sarokban elhelyezkedő lakótoronynak az alapfalai, mivel a kerítőfal ezeken kívül, tőlük 3-4 méterre helyezkedik el, falszorost alkotva a belső vár falaival.

4. A 4. kutatási pontban foglalt célokat eddig még nem sikerült teljesítenünk, de hamarosan (mihelyt a hídnál elérjük a vízszintet) átcsoportosítjuk erőinket az északi palotaszárny területére, ahol szándékunkban áll megtalálni a 2007-ben már kutatott ÉK-i sarokrondella északi falszorosból nyíló bejáratát, illetve az északi palotaszárny északkeleti sarokpontját, aminek segítségével be tudjuk határolni mind az északi, mind a keleti palotaszárny pontos helyét a belső vár területén.

5. Az 5. pontban foglaltakat, hasonlóan a 2. ponthoz, csak részben tudjuk megvalósítani, a sáncot itt is fúrásokkal fogjuk megkutatni, illetve ha marad kellő fizikai erőnk, akkor egy szelvénnyel megkíséreljük megkeresni a külső várhoz tartozó Kis bástya legalább egyik falát.

6. Az idei feltárás keretében mindezidáig a bodrogparti Merítő bástya kutatásának szenteltük a legtöbb időt és energiát. A területen a 2007-es I. szelvény után még további nyolcat nyitottunk. A bontás során számos új és nem várt problémával találtuk magunkat szemben, amelyekből jónéhányra még nem sikerült megfelelő választ találni. Mindesetre azt tisztázni tudtuk, hogy a Merítő bástyának van egy XVII. századi és minden bizonnyal egy XVI. századi építési periódusa is. A XVI. században készül el a Bodrog felé néző ágyúkazamata külső fala, melynek felső része máig a földfelszín fölé emelkedik, hirdetve hogy valaha itt állt a tokaji Rákóczi vár (1. kép). Ennek az ágyúkazamata falnak további földalatti részeit sikerült idén kiásni (20-21. kép) – de sajnos azt még nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy ehhez a feltételezhetően XVI. századi ágyúkazamatához kőből épült korabeli kötőgátak is tartoznak. Ugyanis a bástyát a XVII. században nagy átalakításoknak vetik alá, melyek a külső falán nem változtatnak semmit, viszont a belső szerkezetét teljesen átépítik. Egyértelmű, hogy több méter földet hordanak a bástyára (nyílván a földsáncok, illetve ágyúdombok építése miatt) és ebbe a földbe új alapokra, új belső szerkezetet építenek kőből (!). Tehát a bástyának a belsejét a XVII. században kőből építik át és nem csupán földből-fából. És ezek a XVII. századi falak néhol keresztezik a XVI. századi bástyafalat – jó stratigráfiai helyzetet teremtve a kronológiai értelmezéshez. Mindenestre összegzésképpen levonható az a következtetés, hogy a Merítő bástya XVII. századi rétegei viszonylag jól feltárhatóak és akár bemutathatóak is lennének, míg a XVI. századi járószintek nagy része már a mai vízszint alatt található – így sajnos nem kutatható. A Merítő bástya területén végzett feltárások során az idei évben számos ágyúgolyó, sőt ágyútalpvasalás darabok, illetve meglepő módon szép kályhacsempék és használati tárgyak is előkerültek, illetve egy XVII. századi ajtó, melynek küszöbköveként egy tekintélyes méretű reneszánsz ajtó vagy ablak szemöldökkövét építették be (22. kép).

Összegzésképpen megállapítható tehát, hogy a tokaji Rákóczi vár feltárásának idei évadja az előzetes tervekhez viszonyítva jó ütemben halad, eredményes és leletekben gazdag (23. kép) . Remélhetőleg november 15-ig képesek leszünk megvalósítani kutatási tervünket, tehát részlegesen igazolni, hogy a Szapolyai korban (jelen esetben: 1459-1527), a belső vár az ország egyik királyi rangú és erősségű rezidenciája volt. Továbbá, hogy Némethy Ferenc az 1550-60-as években valóban megépítette kőből, a korban első külső várat, melyet Zsámboky János metszetén láthatunk (2. kép) ; továbbá tisztázni kívánjuk mennyire módosítják mindezeket a XVII. századi építkezések és hogy ezen építkezéseknek milyen periódusai ismerhetőek meg régészeti kutatással (24. kép) . Mindezt a Nemzeti Kulturális Alap pályázati pénzéből finanszírozzuk, illetve a Tokaj Város által vállalt önrészből, továbbá a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület által nyújtott koordinációs és fizikai segítségből. Köszönet érte!

Tokaj, 2009. augusztus 30.

Makoldi Miklós

ásatásvezető régész

Herman Ottó Múzeum