Sárospatak középkori kutatástörténeteI. Bevezetés
"…itt vergődnék a feltevések és ellentmondások rengetegében, - mert mit tehet megbízható források nélkül az ember…". E sorokkal jellemezte - éppen 35 esztendeje - Gömöri János régész az akkor aktuális kutatási helyzetképet Sárospatak középkorára vonatkozóan. Az azóta eltelt három és fél évtizedben folytatott régészeti és történeti forrásfeltáró munkában több szakember is közreműködött, számos új adalékot szolgáltatva Patak középkori történetéhez. Az alábbiakban megkísérlem összefoglalni - a téma kutatástörténetével párhuzamosan - azokat az ismereteket, amelyekkel jelenleg rendelkezünk Patak középkori történetéről, továbbá számba venni azokat a kutatási lehetőségeket, melyek reálisnak tűnő módon segíthetnek a téma továbbgondolásában. Munkámban nem mindig kronológiai sorrendben tárgyalom az elvégzett kutatásokat, hanem az egyes témakörönként igyekszem azokat teljességre törekedve összegyűjteni.
Sárospatak várostörténeti monográfiája sajnos nem készült el. Az 1980-as években komoly előkészületekkel szervezett és igencsak előrehaladott fázisban járó munkában az egykori pataki diák, kiváló középkorász, Szűcs Jenő készítette a középkort feldolgozó fejezetet, ám váratlan halála miatt befejezni nem tudta azt. Posztumusz,"Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom" címen megjelentetett munkája befejezetlensége ellenére is alapot jelenti minden további kutatáshoz. 1 J. Dankó Katalin 1988-ban megvédett, "Patak középkori településtörténete" címet viselő bölcsészdoktori disszertációjában összegezte a kutatások eredményét, azok akkor aktuális fázisában.234
Sajnos ez a munka sem került kiadásra, így a szélesebb szakmai közönség számára nehezen hozzáférhető. A kora-újkor időszakára vonatkozó kutatásaihoz képes arányában jóval kisebb, de még így is jelentős számú középkori forrást gyűjtött össze és értelmezett Détshy Mihály, megoldva többek között az Árpád-kori pataki vár lokalizációja körül kialakult vitákat. A fent említett, legfontosabbnak tartható munkák mellett természetesen számos - az alább részletesebben tárgyalt problémáknál a teljesség igényére törekvően összegyűjtött - tanulmány foglakozik különböző vonatkozásban a témával. A középkori emlékeket felszínre hozó régészeti kutatások eredményei csak részben kerültek közzétételre. A részlegesen feltárt ferences kolostorról, a kora-újkori vár pataki előzményének tartható (sajnos teljesen fel nem tárható) hécei castellumról, plébániatemplom mellett feltárt a rotundáról, valamint az ugyanitt előkerült középkori plébániai iskoláról napvilágot látott egy-egy hosszabb-rövidebb összefoglalás, mely a kutatás számára hozzáférhető. Az emlék jelentőségéhez képest viszont csak vázlatos ismertetés jelent meg a középkori plébániatemplomnak és temetőjének feltárásáról, a több évig tartó kutatás eredményei adattári dossziék sokaságát töltik meg. A városmagban folyó műemléki helyreállítás-kutatás során szórványosan előkerült középkori települési jelenségekről és azok leletanyagáról viszont még rövid, anyagközlésszerű feldolgozás sem látott napvilágot.
II. "…cives et Hospites nostri de villa Olasi prope Potok…"
- A középkori Patak kezdetei
Patak korai történetével kapcsolatos eltérő elképzelések javarészt a várostörténeti munkákban sokat idézett 1201-es kiváltságlevél, pontosabban, mivel ez eredetiben nem maradt ránk, 1272-es átirata, valamint 1285-ös megerősítése körül gyökeredznek. A legkorábbi, magyarországi hospes-kiváltságlevél körül kialakult vita lényege, hogy vajon Patak, avagy a Patak közelében fekvő Olaszi (ma Bodrogolaszi) vendégnépei számára szólt Imre király kiváltságlevele. Szűcs Jenő az 1201-es oklevelet Olaszi kiváltságlevelének tekinti, a kiváltságlevélben szereplő Szent Miklós egyházat Olaszi egyházával azonosítja, a Molnár Vera által föltárt rotundát pedig Szent Mihálynak nevezett királyi kápolnának véli.5 A királyi kápolnák intézményével foglalkozó Jankovich Miklós föltételezte először azt, hogy Patak egyházának középkori exemptus jogállása egy egykori királyi kápolna eredetére mutat. Utal arra a hagyományra (Temesvári Pelbárt nyomán), miszerint II. András lánya, a később szentté avatott Erzsébet Patakon született, továbbá, hogy az oklevelek Patakot királyi, királynői birtokként jelölik, s ezért feltételezhető egy királyi lakhely a településen.6 1965-66-ban került sor Molnár Vera kutatásaira a római katolikus templomban, valamint annak szűkebb környezetén, s ekkor került napvilágra a rotunda, a gótikus csarnok-templom déli oldala előtt, attól 13-14 méterre. A rotunda 7 méteres belső átmérőjű, kerek hajójához keleten patkóíves szentély csatlakozik, falainak vastagsága 1 méter. Az apszisban előkerült oltárának alapja is, az oltár nem volt körüljárható. A kerek templomot nem bontották el a későbbi építkezések során, a XVII. század végéig állhatott.7 A körtemplom kérdések sorát indította el, melyek megnyugtatóan ma sem tisztázottak. Molnár Vera első ásatási jelentéseiben még Patak legkorábbi plébániatemplomát sejtette az általa XII. századra keltezett rotundában, bár veszprémi és esztergomi példákkal utalt arra, hogy hasonló építmények királyi kápolnaként is funkcionáltak.8 Néhány évvel ezután megjelent, a középkori rotundákról írott összefoglaló munkájában már a korai királyi lakóhely kápolnájaként való értelmezése mellet foglal állást.9 Mint fentebb arra már utaltam, Szűcs Jenő is királyi kápolnaként értelmezi a pataki rotundát. Sajnos a régészeti kutatás nem tudott pontos választ adni a kerektemplom pontosabb kronológiájára és szerepére sem. Belsejében az eredeti padlószintet nem sikerült megfogni, mivel egy XVIII. században betöltődött gödör elpusztította azt. Környezetét is csak részlegesen volt mód megkutatni, így minden kétséget kizáróan nem mondhatjuk, hogy körülötte nincsenek korai temetkezések.10 Legalább ilyen súlyos probléma az, hogy a rotundáról nincsenek egyértelmű forrásaink. Szűcs Jenő idéz egy forrást, Perényi Miklós 1428-as végrendeletét, melyben említenek egy pataki Szent Mihály kápolnát (capellam beati Michaelis), melynek renováltatását, s benne örök mise és imádság tartását rendeli el a Galambóc ostromára készülő végrendelkező. Szűcs ezt, arra hivatkozva, hogy ebben a rendelkezésben a Keresztelő Szent János plébániatemplomot is megnevezik, azonosítja a Molnár Vera által föltárt rotundával, s a királyi kápolna közvetlen közelében udvarházat feltételez.11
Más megközelítésből vizsgálta Patak korai történetét Ladányi Erzsébet, aki német és francia jogtörténeti párhuzamok sorát idézve érzi bizonyítottnak, hogy Olaszi Patak privilégiumát saját maga részérekirályi jogközlés és adomány révén nyerte el 1272-ben és ezt erősítette meg IV. László 1285-ben. Az 1201-ben kelt oklevelet a pataki hospesek nyerték el, s szerinte az ő első plébániatemplomuk volt a rotunda, mely a kiváltságlevélben emlegetett Szent Miklós templom volt.12 Azt biztosan tudjuk – ezt a forrást, más vonatkozásban ugyan, de Szűcs Jenő is idézte – hogy Patakon volt Szent Miklós templom. Perényi Miklós 1418-ban búcsúengedélyt kért a pápától a Patakon lévő egyházak számára, melyek között említést találunk a S. Nicolai egyházról. 131415 Ha a rotundát Szent Mihály kápolnaként azonosítjuk, joggal merül föl a kérdés, hol kereshetjük a Szent Miklós templomot. Az kétségtelen, hogy a középkori Olaszi plébániatemploma Szent Miklós egyház volt, ez pápai tizedjegyzékben is előfordul. Egyik lehetséges magyarázatnak tűnik a Szűcs Jenőnél és Détsy Mihálynál egyaránt megjelenő elképzelés, miszerint az Árpád-kor időszakában "Patak terra" a mai település határait minden irányban túllépő települési egység volt. Patak tehát nem egy települést jelentett, hanem egy tágabb territóriumot. Mint alább arról szó lesz, Détshy a középkori patak vár problémakörét is - noha részletesen nem magyarázza meg - erre vezeti vissza. Ladányi Erzsébet szerint viszont Patak és Olaszi két különálló település volt, melyet a kortársak is annak tekintettek, ezt több forrás mellett egy határjárást tartalmazó adománylevél által véli igazoltnak. Ahogyan a fentiekből kitűnik, jelen pillanatban a körtemplom és a kiváltságlevél több ponton összefüggő kérdése nem tekinthető lezártnak. Mind Szűcs Jenő, mind pedig Ladányi Erzsébet érvelésében vannak önmagukban helytálló megállapítások, de az elképzelések között feszülő néhány ellentmondás a jelenlegi ismeretek birtokában föloldhatatlan.
A "Patak-fogalom" tágabb földrajzi keretek között való értelmezése átvezet bennünket az Árpád-kori pataki vár lokalizációs problémájához. A tudománytörténet tárgykörébe száműzött korábbi vélekedésekkel ellentétben a sárospataki vár mintegy félszázados kutatása során meggyőző érvekkel nyert bizonyítást, hogy a vár legkorábbi magjának vélt Vörös-toronynak nincsenek Árpád-kori részletei. Ezzel a felismeréssel párhuzamosan fogalmazódott meg a témával foglakozó kutatókban a kérdés: hol állhatott az Árpád-kori forrásokban emlegetett pataki vár? Détshy Mihály a Patakra vonatkozó, összes elérhető okleveles adat áttekintése után feltételezte, hogy a korai vár a településtől mintegy 12 kilométerre lévő Sátorhegy keleti nyúlványán, a mostani Várhegyen állt. Az Árpád-kori forrásokban előforduló "castrum Potok" véleménye szerint egy és ugyanaz az 1261. évi, V. István által a sátoraljaújhelyi vendégnépek számára adott szabadalomlevélben föltűnő "castrum nostrum de saturhigy"-gyel. Érvei között szerepel, hogy együttesen sosem említik az oklevelek a pataki és újhelyi várat, csak váltakozva. Ez, noha figyelemre méltó tény, önmagában még korántsem lenne perdöntő bizonyíték, tekintettel a ránk maradt középkori írott forrásaink közismert tér- és időbeni korlátozottságára.16 Ettől eltekintve, Détshy jó néhány meggyőző forrást idéz, több más mellett a pataki vár helyét pontosan meghatározó 1310-es oklevelet. Ezen kívül több olyan észrevételt is tesz, mely valószínűsíti, hogy "castrum Potok"-ot ne a későbbi Sárospatakon keressük. Mindent egybevetve, a kutatók körében egyébként is csaknem osztatlanul elfogadott bizonyítása megnyugtatónak tűnik - legalábbis a „Patak-vita” egyéb pontjaihoz viszonyítva mindenképpen.
A vitás kérdések eldöntéséhez a többféleképpen értelmezhető, s emiatt a kutatás számára behatárolt lehetőséget jelentő források mellett fontos, esetleg perdöntő bizonyítékokat lehetne remélni a régészeti feltárásoktól. Szükségszerű lenne az újhelyi vár kutatása, s a témában való továbblépéshez nélkülözhetetlen eredménnyel kecsegtetne a római katolikus plébánia telkének feltárása is, amelyet egyébként az érintett kutatók mindegyike szorgalmazott. Gömöri János 1970 nyarán egy kisebb kutatást már folytatott az akkor a Zrínyi iskola tornakertjeként funkcionáló telek déli részén, s ott XVII. századi kőépület maradványait figyelte meg, valamint feltárta a középkori főutca egy részletét.17 A teljes telek kutatására a későbbiekben azonban különböző okok miatt nem került sor.18 Mint arról szó volt, Szűcs Jenő ide feltételezett egy királyi udvarházat (noha, mint azt maga is elismeri, feltevése csak akkor válna bizonyossá, ha azt a régészeti kutatás is megerősítené). Ez első formájában még az Árpád-korban létesült, s egy általa fölvázolt, forrásokkal alátámasztott kontinuitás szerint az 1427-ben említett "curia"-val, 1529-ben előforduló "pallacium"-mal, s végül 1567. évi urbáriumban föltűnő "domus domini terrestris"-sel azonosítható.19 A korábbi - több vonatkozásban már túlhaladott - elképzelések szerint az 1262-ben V. István ifjabb király által Kállay Mihálynak adományozott torony állhatott itt. A plébániatemplomhoz közel eső telken esetleg temetkezésekre is lehetne számítani, amelyek segítséget jelenthetnének a templom apró részleteiben még tisztázatlan periódusaihoz. Ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy egyéb települési objektumok rejtőznek itt, amelyek a középkori város topográfiájához szolgáltathatnának fontos, új adalékot. De – némi iróniával persze -, tulajdonképpen azt mondhatjuk, ha semmi sem kerülne itt elő (ez a legvalószínűtlenebb), néhány fontos kérdésben még akkor is előrébb jutnánk. A város és a katolikus egyház közösen készül Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 2007-ben esedékes 800. évfordulójára, melynek apropóján a szóban forgó területen dísztér kialakítását tervezik. Ezt megelőzően reményeink szerint talán még idén lehetőség nyílik a telek kutatására.
III. Patak középkori településtörténete
A város területén Árpád-kori településnyomok eddig csak szórványosan, általában építkezésekhez kapcsolódó leletmentések alkalmával kerültek elő. Ezek az apró mozaikok azonban – noha igencsak hézagosan – Patak legkorábbi topográfiájához nyújtanak támpontot. Gömöri János 1970 májusában a Kossuth utca 38. számú ház telkén végzett leletmentés során tárt föl részlegesen egy gödröt, mely az Árpád-kor korai periódusára (X-XI. század) keltezhető kerámiaanyagot tartalmazott. Megfigyelt továbbá egy késő Árpád-kori réteget, melyből ugyancsak kerámia, s egy 20x20x22 cm-es faragott kő (szenteltvíztartó?) került elő.20 Lovag Zsuzsa 1966 augusztusában a trinitárius kolostortól nyugatra folytatott kisebb leletmentést, ahol az OMF egy konyhaépület alapozásának és pincéjének kiásását kezdte meg. Sajnos, mire a régészeti munka elkezdődhetett, a földkitermelés során már csaknem mindenhol elérték a bolygatatlan altalajt. Ennek ellenére sikerült megfigyelnie egy földbevájt kemence tüzelőterének részletét, két szabad tűzhelyet, valamint több nagyméretű, mély cölöplyukat. A cölöplyukak elhelyezkedéséből nem lehetett rendeltetésüket megállapítani, a betöltésükből előkerült leletanyag azonban kétségtelenné teszi, hogy beásásuk és betöltődésük is az Árpád-korban történt.21 Az Árpád-korból mindössze egyetlen, teljesen feltárt, nagyjából rekonstruálható szerkezetű és pontosabban datálható házzal rendelkezünk. Ez Gömöri János római katolikus templom körüli kutatásai során került feltárásra 1968-69-ben, a templomtól nyugatra, a XV. századi iskolaépület K-i része alatt. A részben földbe mélyített ház téglalap alaprajzú, falai nagyjából 300 x 200 cm hosszúak. Az épület padlója 1 méter mélységben volt a földbe süllyesztve. A házgödör falainak tövében, csatornaszerű bemélyedésben elszenesedett, hengeres talpgerenda nyomai kerültek elő. É-i részén agyagba rakott, 30-35 cm széles kőfal határolta az építményt. A ház padlószintje iszapos, erősen faszenes volt. A házat hosszában felezte egy talpgerenda. Omladékában tégla nagyságú, kiégett tapasztásdarabok voltak, szögletes gerendalenyomatokkal. A padló közepén egy tűzhely került elő, mellette egy ferde irányú cölöplyukkal.22 Ezt a földbemélyített, talpgerendás, paticsfalú épületet a betöltéséből előkerült kerámia alapján a XIII-XIV. századra keltezhetjük. A középkori város felső, északi részének Árpád-kori topográfiájáról szinte semmit sem tudunk. Feltételezhető, hogy az ásatással azonosított ferences kolostor közvetlen környezetében korai településmaggal számolhatunk. Dankó Katalin 1972 júniusában, a Sárospataki Rákóczi Gimnázium udvarán folytatott leletmentése alkalmával egy jelentős mennyiségű Árpád-kori leletanyagot tartalmazó réteget tárt fel.23Szintén, mint szórványos nyomot lehet csupán számba venni a Molnár Vera által a Veres-bástyánál végzett feltárás során (tehát a középkori város alsó részén) - 630-700 cm között észlelt leletekben gazdag XIV. századi réteget, melyben elpusztult kőépület nyomait figyelte meg. Ha kutatóárkát térképre vetítjük, megfigyelhető, hogy az általa átvágott réteg a Kossuth Lajos utca - Szent Erzsébet utca - Szent József utca vonalában lévő telkek rendszerébe sorolható, vagyis a város középkori főutcája mellett fekszik. A Kossuth utca 38 számú telken a fentebb már említett Árpád-kori gödör mellett egy XIV-XV. századi házrészlet is előkerült, amelynek padlójába Zsigmond-kori érmeket ástak el. Sajnos itt is csak részleges feltárásra, leletmentésre nyílt lehetőség. A telken dolgozó munkások egy É-D-i irányú, 50-60 cm széles, agyagba rakott kőfalat találtak, melyet a helyszíni szemle előtt kitermeltek. A 600 x 700 cm-es területet két kutatószelvénnyel vizsgálta meg Gömöri János. Az épület eredeti padlószintjét csak egy kis sávban tudta megfogni. Ezen sok elszenesedett fadarab, és kerámiatöredék hevert. Sikerült feltárni a házhoz tartozó kemence egy részletét is. A kemence alját sárga agyaggal tapasztották ki, sütőfelülete sima, keményre égett volt, 160 cm hosszú és 60 cm széles sávja maradt meg. Falai agyagba rakott kőből épültek, bontásából kerámiatöredékek és zöld-, illetve fekete mázas tetőfedő cserepek töredékei kerültek elő. A kör alakú kemence sütőfelülete a ház padlószintjével azonos mélységben volt. A ház méreteit a nagymérvű szintsüllyesztés miatt nem lehetett pontosan meghatározni, de támpontot nyújtott e tekintetben a kemence mellett feltárt nagyméretű cölöplyuk, mely az épület hosszanti tengelyében állva egyike lehetett a tetőszerkezetet tartó oszlopoknak. Így a ház szélessége 450-500 cm lehetett. A kutatóárok falában megfigyelt rétegváltás szerint hosszúsága nagyjából 350-400 cm volt. A padló fölötti vastag piros égett réteg és faszenes foltok tanúsága szerint a ház leéghetett, Gömöri János feltételezése szerint ez a pusztulás a huszita háborúkkal hozható összefüggésbe, csakúgy, mint a ház padlójába elásott éremkincs.24
Ettől jóval kevesebbet tudunk a vártól É-ra, mintegy 80 méterre, az OMF mésztároló gödrében dokumentált házrészletről. Az itt megfigyelt kemence, valamint nagyméretű cölöplyukak, égett padló-részletek és szenült gerendák szintén egy tűzvészben elpusztult lakóházra utalnak. Omladékából főként XV-XVI. századi leletanyag (kerámiatöredékek és vaseszközök) kerültek elő.25 Míg a középkori városmagról legalább vázlatos képünk lehet, a késő középkorban már biztosan lakott és írott forrásokban is említett városrészek Árpád-kori településtörténetéről gyakorlatilag semmilyen információval nem rendelkezünk. A késő középkorban előforduló Héce városrészen, a mai Dobó Ferenc utca északi végénél 2005 nyarán egy társasház építéséhez kiásott alapozási árokból Árpád-kori és késő középkori kerámia került elő. A terület sűrű beépítettsége miatt régészeti kutatásra itt nem nyílik mód. Az Árpád-kori település másik, déli vége is beépült, itt azonban némi remény látszik arra, hogy kisebb feltárásokat lehessen végezni, az ide tervezett városi beruházások megkezdése előtt. A korai várostopográfia szempontjából hatalmas előrelépés lenne, ha egyszer sikerülne lokalizálni a domonkos kolostort (erről részletesebben lent), s megkutatni annak környezetét. A késő középkori Patak lakóépületei javarészt elpusztultak, vagy többször átalakított, átépített formában maradtak ránk. A településszerkezet vizsgálata szempontjából alapvető fontosságú volt a középkori eredetű épületek pincéinek felmérése, melyet Dankó Katalin végzett el az 1980-as évek közepén, a település főutcájának számító Piac utcában (mai Szent Erzsébet utca – Kossuth Lajos utca vonala). A felmért pincék közül 24-et határozott meg késő középkorinak.2627 A Szent Erzsébet utca 20. számú ház kapualja in situ megőrzött késő gótikus kőkeretet. Az épület alatti pince későközépkori.28 Az egykori trinitárius kolostor 2000-2001-ben folytatott kutatása során a templombelsőben előkerült egy középkori ház, melynek Ny-i falát 4 m, É-i falát pedig 9 méter hosszan sikerült feltárni. A ház alsó szintje rekonstruálhatóvá vált. Az épület Patak középkori utcasorának a háza, bejárata az utcáról nyílott, pinceszintjének rekonstruálásával kiállítóteret alakítottak ki.29 A római katolikus plébánia épülete (egykori jezsuita rendház) három középkori épület egybeépítésével keletkezett. A három épület részletformái az 1981-82. évi helyreállításkor, tatarozáskor előkerültek. Az eddigi kutatások alapján felvázolható kép szerint Patak városszerkezete a középkor végi „átlag” mezővárosokéval megegyező képet mutat. A lakóházak a hosszanti telek tengelye mentén, oromzatukkal az utca felé épültek, mellettük kocsibejáróval. Szélesebb telken két ház fogta közre a kocsiutat, melyet beboltoztak, s az eggyé olvadt házakat emeleti résszel kettőzték meg. A késő középkori házak típusa a budai példát követte: borospincék fölött boltozott földszint, középen kapualj, sík mennyezetes emeletén lakóhelyiségekkel. A gazdasági építmények a telek hátsó részén helyezkedtek el.30 A várostörténet szempontjából kiemelkedő jelentősséggel bír a plébániatemplom kutatása során Gömöri János által feltárt iskolaépület, ennek szerencsés módon feltárási alaprajzokkal ellátott közzétételére is sor került.31 A középkori város jelentőségre mutat, hogy ispotállyal is rendelkezett. Patak középkori, Krisztus Testéről elnevezett ispotályának mindössze egyetlen írásos említése maradt fönn, 1494-ből.32 Helye ismeretlen, valószínűleg a Pálócziak birtoklása idején létesült.33 A középkori település lakóépületeire vonatkozó régészeti adatok - mint a fenti felsorolásból is kiderült - igencsak hézagosak, különösen az Árpád-kor vonatkozásában. Talán a Várkert-rekonstrukcióhoz kapcsolódóan a közelebbi jövőben nyílik majd lehetőség az eddigi ismereteink pontosítására. Topográfiai szempontból ugyanakkor a középkori városmagon "kívülről" származó minden egyes, akárcsak szórványos információ is fontos lehet.Pálóczi-castellum A Szél-dombon állott castellum részleges régészeti kutatását J. Dankó Katalin végezte el.34 Az objektum pontosan 40x40 méteres, két méter széles kőfallal övezett terület. A középkori városmagtól északra, nagyjából 1 km-re található. Az épület curiaként való első említése 1461-ből származik, 1465-ben Pálóczi László által, Mátyás király engedélyével vár módjára erősítik meg, s a források ezután castellumként emlegetik.35 1528-ban pusztult el, a két király közti háború alkalmával. A beépített területen folytatott feltárás jelentős részleteket hozott felszínre, többek között olyan faragott kőanyagot, melynek közvetlen párhuzama a Vörös-torony kutatása során előkerült faragványok között található. A részleges kutatás az alaprajz főbb vonalakban való tisztázásán túl (az ásatási eredmények és az analógiák felhasználásával Szekér György megfogalmazott egy rajzi rekonstrukciót is) nem adott megnyugtató választ az építmény kronológiájára, a napvilágra került leletanyag egy része inkább a XIV. századra jellemző.36Mivel a lelőhelyen beépített magántelkek sorakoznak, a közeljövőben nem mutatkozik lehetőség további kutatásokra. Egyházi épületekBeginaház A ferences harmadrendek, beginák XV. század végén alapított kolostora részére a Patakot birtokló Pálóczi család nőtagjai építtettek és adományoztak épületeket. 1500 körül Pálóczi Imre özvegye, Rozgonyi Dorottya egy kápolnát és kolostort építtetett számukra a minoriták Boldogasszony kolostorától nyugatra. Ez a kolostor és kápolna a Szentlélek titulust viselte. Valószínűleg a Kossuth utca nyugati oldalán, az egykori Huta - Trója - Fazekas-sor tájékán, a későbbi kollégium épületei helyén lehetett.Domonkos kolostor A Szent Vincéről elnevezett pataki domonkos kolostor helyét nem sikerült lokalizálni, noha ez több vonatkozásban is nagyon fontos lenne. A források egyértelműen nem jelölik meg a helyét, így csak feltevéseink lehetnek arról, hogy hol álhatott. A néphagyományban ma is élő elképzelés szerint a Sárospatak és Bodrogolaszi között lévő Szemince-dombon volt a domonkosok kolostora, az egykori szőlőhegy neve torzult formában őrzi a kolostor emlékét ("Szemince-Szent Vince").37 Ettől azonban megfontolandóbb, hogy a domonkos-rend történetével foglalkozó munkák is ide helyezik a kolostort. Pfeiffer Miklós a domonkos rend magyarországi történetével foglalkozó munkájában számba vette a pataki domonkosokra vonatkozó szórványos adatokat. Első említésük 1238-ból való, 1255-ben a pápa az egri egyházmegyei papok tizedügyeinek rendezésével bízza meg a domonkosokat. Ugyanebből az évből maradt fenn az említése annak, hogy a kolostoruk egy Szent Vincéről elnevezett szőlőhegyen állott, melyet a tatárok felgyújtottak, s 1322-ben szintén tűzvész martaléka lett. Templomában 1259-ben Szent Péter ereklyéi előtt egy rutén asszony beteg jobb keze meggyógyult.38 Egy másik, jóval valószínűbb elképzelés szerint a pataki domonkos kolostort a városmag közelében kell keresni. Ennek oka, hogy a domonkos rend mindenhol városokban telepedett meg, városokban prédikált. A vár építéstörténetével foglalkozó munkák közül majd mindegyikben található utalás arra, hogy Perényi Péter várépítkezéseihez felhasználta az elbontott domonkos kolostor köveit. Ez azonban inkább csak a hagyományban élhet így, erre vonatkozó hiteles forrást nem ismerünk. A Vörös-toronyban végzett kiterjedt falkutatás során jó néhány román és gótikus kőfaragvány került elő másodlagos helyzetben, ugyanakkor a déli városfal bizonyos szakaszain feltűnően nagy számban látni ma is bontásból származó középkori kőanyagot.39 Ez önmagában is utalhat arra, hogy a kolostor a vártól délre lehetett. A régészeti kutatással pontosan lokalizált, a középkori település északi szélén létesített ferences kolostorra vonatkozó „felső kolostor” elnevezés szintén azt feltételezi, hogy kellett lennie egy "alsó", vagyis déli kolostornak is. Ennek helyére azonban régészeti próbaásatások hiányában nem derülhet fény. Janó Ákos szerint a domonkosok kolostora a Móricz Zsigmond utca-Thököly utca és a Bodrog között lévő kiemelkedésen lehetett, az ott lévő pincékben ma is láthatóak várfalszerű maradványok.40 Szűcs Jenő feltételezése szerint a domonkos kolostor a későbbi trinitárius kolostor helyén lehetett, ám az itteni kutatás nem szolgált ezt alátámasztó nyomokkal. Topográfiai megközelítésből vizsgálva a problémát, más elképzelés szerint a kolostor az 1700 körül épült görög katolikus templom helyén állhatott, a középkori várost kettészelő "Nagy-út" (a mai Kossuth Lajos utca - Szent Erzsébet utca - Szent József utca déli végén.41 Itt 1965-ben vízvezeték fektetésekor kerültek elő falmaradványok.Ferences kolostor A sárospataki ferences kolostor és a hozzá épült klarissza kolostor kápolnájának helyét sikerült pontosan lokalizálni, s részleges feltárásukra is lehetőség nyílt: a kutatás megszakításokkal 1972 és 1974 között zajlott. Az eredmények közzétételére is sor került.42 Az ásatás a terület erős beépítettsége miatt nem terjedhetett ki a kolostor és templom egészére. Noha a terület régészetileg védetté lett nyilvánítva, a ferences kolostor, valamint a mellette állott Szent Annáról nevezett klarissza kolostor és kápolna további kutatására csupán elvi lehetőség kínálkozik. Keresztelő Szent János plébániatemplom Sárospatak egyik legjelentősebb középkori épületének, a Keresztelő Szent János plébániatemplomnak és környezetének régészeti kutatása 1964-ben kezdődött, s kisebb megszakításokkal 1970-ig tartott. Ezek a kutatások főbb vonalakban fényt derítettek a templom építéstörténeti periodizációjára, s több vonatkozásban a város történetére is. A templom részletesebb építéstörténetét ma még nem ismerjük pontosan. A templommal kapcsolatban Détshy Mihály levéltári kutatásainak köszönhetően számos oklevél vált ismertté, ám eredetéről, kiépüléséről és építtetőiről ma sem tudunk biztosat. A templom régészeti kutatása során megismert részletei ma is többet árulnak el történetéről, mint az építéstörténeti vonatkozásban szűkszavú oklevelek.43 A kutatásokat 1964-1966-ig Molnár Veronika, majd ezt követően 1970-ig Gömöri János vezette. A rotunda fentebb fölvázolt eltérő értelmezésén túl a plébániatemplom korai periódusai is igencsak homályosak. Közvetett bizonyítéka ugyan van annak, hogy a XIII. században már állhatott az első plébániatemplom Patakon, de erről nagyon keveset tudunk. Ennek a templomnak in situ részletei nem kerültek elő a feltárások során, de napvilágra került a kerítőfala, melynek XIII. századi eredete valószínűsíthető: későbbi, mint a rotunda, mert hozzáépült, ugyanakkor korábbi, mint a nyolcszög három oldalával záródó XIV. századi szentély, mivel maradványai előkerültek a szentélyzáródás alatt is. Ezen kívül a későbbi elfalazásokból előkerült nagyobb mennyiségű kora gótikus építészeti anyag (bordák, oszlop-bélletes kapu töredékei) is arra mutatnak, hogy itt egy jelentősebb templom állhatott. A templom XIV. századi építkezéseiről is igen keveset tudunk. Molnár Vera feltételezése szerint a XV. századi, három hajós, két boltszakaszos, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű csarnoktemplom alaprajzilag egy korábbi, XIV. századi templom alapfalait követi, s azokra épült a déli előcsarnok kivételével. Az alapfalak korai volta mellett nemcsak az alaprajzi típus szól, hanem az is, hogy a templom északi oldalánál előkerült egy korábbi alacsony támpillér, mely egy régebbi, bazilikális felépítésű templomhoz tartozhatott. De ezt a korai támpillért és az alapfalakat leszámítva, a XIV. századi templomnak sem maradtak meg részletei. A XV. század végére, 1492-re tehető a késő gótikus csarnoktemplom kiépítése. Déli bejárata elé négyszögletes, toronyszerű előcsarnokot emeltek. A háromhajós, monumentális belső teret négyszögletes, homorúan ívelt oldalú nyolcszögletes pillérek választották el egymástól. Kétszer hornyolt bordák hálóboltozatot formálva fedték a teret. A templom felépítésében és kialakításában a Felső-Magyarországi polgárvárosok későgótikus plébániatemplomaival mutat közeli rokonságot.44(folytatjuk)
1 SZŰCS 1993. 1-57.2 J. DANKÓ 1988.3 DÉTSHY 1966. 177-197.4 Ezekről részletesebben lásd lentebb.5 SZŰCS 1993.6 JANKOVICH 1959. 73. Megjegyzendő, hogy a szerző ebben a munkájában az 1201-es kiváltságlevelet Patak kiváltságleveleként értelmezi. 7 MOLNÁR 1968. 154.8 MOLNÁR 1966. 227. valamint 1968. 156-157.9 G. MOLNÁR 1972. 28-29.10 Déli és keleti része lett megkutatva, itt nem mutatkoztak temetkezések. Kérdések sorát indítja el ugyanakkor az is, hogy a rotundától biztosan későbbi plébániatemplom körüli temető eddig feltárt legkorábbi sírja sem keltezhető a 13-14. század fordulójától korábbra. A temető részletes földolgozása nem történt meg, így ez a probléma sem tekinthető lezártnak. SRM Adattára, 71. 12. 11 SZŰCS 1993. 9.12 LADÁNYI 2000.13 LUKICSICS 1931. Nr. 4914 MV I/1 1887. 250.15 „…contulimus eciam quator mansiones uinitorum nostrorum inter villam Potok et villam Oloz”. SZENTPÉTERY-BORSA Nr. 979. Idézi LADÁNYI 2000. Kovács Béla az egri egyházmegye történetét földolgozó munkájában a Szent Mihály templomot Patakra teszi. KOVÁCS 1987. 44.16 Az évszázadokkal később épült Vörös-torony építésére sincsen közvetlen történeti forrásunk.17 SRM Adattára, 80. 3718 FELD 2005. 63-64.19 SZŰCS 1993. 19.20 SRM Adattára 71.21 SRM Adattára, 67. 177.22 SRM Adattára, 70. 12923 SRM Adattára, 74. 524 SRM Adattára 71.25 SRM Adattára, 69. 9 Leírás nem maradt a leletmentésről, csak egy felszín- és néhány vázlatos metszetrajz. 26J. DANKÓ 1988. 58.27 Az épület kutatásáról részletesen: J. DANKÓ 1983, valamint UŐ 1988. 59. 28 J. DANKÓ 2004. 36.29 M. JUHÁSZ-DANKÓ 2003. 322-324.30 J. DANKÓ 2003. 39.31 GÖMÖRI 1997.32 Ezt Kubinyi András is említi ispotályokkal foglalkozó tanulmányában. KUBINYI 1999. 260.33 DANKÓ-VALTER 2003. 368.34 J. DANKÓ 1990. 217-226.35 DÉTSHY 1966. 183.36 DANKÓ 1988 50.37 Néhány idős bodroghalászi ember szerint az 1950-es 60-as években kőbányászás közben sok csontváz került elő, s ezt még „régészek is megnézték”. Erre vonatkozóan sem a sárospataki, sem a miskolci Herman Ottó Múzeum Adattárában nem találtam utalást. Érdekes, hogy egy kéziratában Gömöri János is azt jegyzi meg, hogy a szemincei domonkos kolostort elhordták kőbányászás során: SRM Adattára, 71. 12. Ez a hagyomány megfontolandó, a Szemince-hegyen van egy nagyobb beomlott üregszerű mélyedés, melyet a helyiek „Papok Kútjának” neveznek. Ugyanakkor a helyszínen ezen kívül semmi nem utal egykori épületre.38 PFEIFFER 1917. 58. Legkorábbi említését közli: HARSÁNYI 1938. 81.39 A Vörös-torony műemléki helyreállításakor az alsó osztópárkányok cseréje során számos nagyméretű ablaktöredék, könyöklők, kávák, festett bordatöredékek kerültek elő, melyek a kutatók feltételezése szerint a domonkos kolostorból származhatnak. J. DANKÓ K 1988. 27.40 JANÓ 1997. 44. Az Arad utca 9. számú épület nemrégiben elkezdődött, s jelenleg is zajló átalakítása során valóban láthatóvá vált a pincelejárat felett egy olyan falszakasz, mely „középkorinak tűnik”, s itt sor került olyan betöltött pinceág kitisztítására is, mely késő középkori leletanyagot tartalmazott. Minden kétséget kizáró bizonyítékot csak a sűrűn beépült területen lévő házak telkeinek szondázó kutatásától lehetne remélni.41 GYURKÓ 1984. 15. Idézi J. DANKÓ K. 1988. 2842 J. DANKÓ 1975. J. DANKÓ-SZEKÉR 1994. 43 DÉTSHY 1972. |
