A Bodrogköz hajdani csücskében, a Tisza és Bodrog mai torkolatától 1km-rel északabbra elhelyezkedő tokaji Rákóczi vár régészeti kutatása 2007-ben kezdődött meg. Azelőtt semmilyen régészeti kutatás nem folyt a területen, így annak pontos helyzete, kiterjedése sem volt ismert, mindössze egy valaha létezett ágyúkazamata (Merítő-bástya) egyetlen még földfelszín fölött lévő lőrése hirdette az utókor számára az erősség DNy-i sarkának helyét (1. kép)

A Tokaj város főterétől légvonalban alig 1,5km-nyire lévő vár kutatása az elmúlt két évben viszont nagyot haladt előre – sikerült azonosítani több fontos épületet, várfalat. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az erődítményről számos XVI-XVII. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn (2-6. kép) , az írásos forrásokat pedig 1995-ben Détshy Mihály foglalta össze a Tokaj Várostörténeti Tanulmányok II. kötetében.

Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudtuk a vár keleti ágyútornyát – az 1530-as években épült „Vasaló-bástyát”; a külső vár DNy-i sarokbástyájának ágyúkazamatáját – „Merítő-bástya” – melyről kiderült, hogy valószínűleg a Némethy Ferenc által az 1550-es, 60-as évek körül kiépített külső vár egyik ó-olasz bástyája; a belső várban pedig azonosítani tudtuk a legkorábbi épület, a lakótorony alapfalait, illetve megtaláltuk a belső vár kerítőfalának ÉK-i rondelláját is.

A 2007-es évad ásatásai tájékozódó jellegűek voltak, céljuk inkább az épületek azonosítása volt, de nem törekedtünk a stratigráfiai helyzet meghatározására – tehát lényegében csak a falak tetejét bontottuk ki.

A 2008-as évadban ezzel ellentétben arra törekedtünk, hogy a már ismert tények tudatában, célzott módon, újabb épületek pontos helyzetét tudjuk meghatározni és ezen épületek feltöltésének rétegtanát is tisztázzuk. Ennek köszönhetően kevesebb épületet azonosítottunk, viszont megdöbbentően sok XVI-XVII. századi lelet került felszínre. Volt olyan rétegünk (S.: 58), ahol 3 négyzetméternyi területről, fél méter vastagságban 5 ládányi leletanyag került elő, közte több ezüstpénz, kályhacsempe, üvegtárgy és rengeteg kerámia. Ezen leletanyag restaurálása már előrehaladott állapotban van, csak ebből a rétegből több, mint 10db kiegészíthető edény töredékei láttak napvilágot (7.kép).

A 2008-as évben főképpen a belső vár területére koncentráltunk. Az év legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálnunk a K-i ágyútorony „in situ” küszöbkövét – tehát bejáratát, illetve azonosítottuk az ágyútornyot és a belső várat összekötő 7,5 méter széles kőhíd maradványait, illetve a belső vár keleti palotaszárnyának keleti falát. Továbbá kutattunk a korai lakótorony belsejében is, ahol megtaláltuk a korabeli padlószintet. De a váratlan meglepetést a nyugati palotaszárny kutatása szolgáltatta, ugyanis itt több fő és osztófalat is azonosítani tudtunk – és ezen falakon belül 4 temetkezésre bukkantunk számos reneszánsz épületfaragvány, aranyozott lószerszámdísz, illetve üvegkehely fém talptöredékének társaságában. Ezen leletek talán az eddig azonosítatlan palotakápolna közelségére utalhatnak. Továbbá a belső vár déli részén nyitott szondánkban előkerült több, mint 40db kétszerhornyolt gótikus épületfaragvány, illetve a kerítőfal DK-i rondellája is, melyet a XVII. században lőportoronnyá alakítanak. Ezen épület belső járószintjéről számos más lelet társaságában előkerült egy feltételezhetően Bethlen Gábort ábrázoló alakos kályhacsempe is.

A 2008. évet tehát még a 2007-esnél is sikeresebbnek könyvelhetjük el, tekintve az előkerült falak, épületek jó állapotát, felszínközelségét, a magasan álló falakat, illetve a szenzációsnak mondható, esetenként magas művészi értékkel is bíró leletanyagot (8-9. kép).