A megvalósult álom - a Múzsák Temploma Sárospatakon

Jósvainé dr. Dankó Katalin - Vámosi Katalin

"Megszentelt örökségünk" címmel Patakon, a Múzsák Templomában, az egykor volt trinitárius kolostor templomterében és pincegalériájában nyílt kiállításokkal adta át a felújított épületet
dr. László Csaba pénzügyminiszter és Kocsi László politikai államtitkár - a NKÖM-hoz tartozó kulturális intézmények gazdasági igazgatóinak konferenciája keretében -az érdeklődőknek, április 3-án.
Patak földje valóban szent. Szent, hiszen atyáink vére szentelte meg, a honfoglalóinktól eredeztetve. Valójában szentet is adott a város. 1207-ben, a pataki erdőispánság központjában, a királyi udvarházba született és itt, a körtemplomban keresztelhették meg II. András és Gertrúdis leányát, Erzsébetet, akit 1235-ben avattak szentté. De szent föld, mert itt tanyáztak "a szabadság oroszlánjai" - írja Petőfi útinaplójában, s emlékezik Patakon járva a szabadságért életüket ontott Rákócziakra. Mi a szabadság oroszlánjaihoz ma már a 48-as szabadságért harcoló pataki diákokat is hozzásoroljuk. Megszentelt ez a hely, ahol ma vagyunk, hiszen 1734-ben a trinitáriusok templomukat szentelték fel itt, mely 1783-ig, a rend feloszlatásáig működött.
Maga az építéstörténet sokkal összetettebb, amelyre mind a levéltári források, mind pedig a régészeti feltárások utalnak. Az építéstörténetet áttekinthetjük a középkori pincében bemutatott tablókon.
Az épület kezdeteiről a régészeti feltárások vallanak, melyek Árpád-kori településnyomokat (1965-ben Lovag Zsuzsa folytatott leletmentést a konyha építését megelőzően), és a mostani helyreállítást megelőző feltárás későközépkori lakóépület pincéjét hozta felszínre.
A XVII. századi forrásokon kívül az épület megjelenése, kialakítása, a főtömege, bástyaszerű kiugrásai, kőfaragók monogramjaival ellátott armírozó kövei egyértelműen a várkastély történetéhez, nevezetesen I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna építkezéseihez kapcsolják. Az uradalmi épületek felsorolásában, 1631-ben jelenik meg a "nagy új kőház", amelyben I. Rákóczi György prefektusa, Királydaróci Debreczeni Tamás is szállást kapott, 1632-ben. A szomszédságában hamarosan istálló, majd a továbbiakban fegyvertár és ágyúöntő ház is épült.
1651-ben jelentősebb szerephez jutott az épület. Rákóczi Zsigmond és a pfalzi választófejedelem lányának, Henriettának esküvőjére lakodalmas háznak rendezte be Lorántffy Zsuzsanna, itt szállásolták el a hercegné német udvartartását. Ezen a helyen zajlott le a lakodalom, de a tragikusan elhunyt Henrietta, majd Zsigmond halála miatt rövidesen kiköltözött az udvartartás az épületből. Új rendeltetése számvevőház, frumentária, és egy későbbi összeírás Őfelsége magtáraként, kincstári tulajdonként említi.
Az épület történetében 1693-ban, II. Rákóczi Ferenc hazatérésével újabb fordulat állt be, ekkor teszik lehetővé adományozásukkal Rákóczi Ferenc és testvére Julianna, hogy a trinitárius rend kolostort alapítson Patakon. Buzgóságuk ellenére három évtizedig mégsem került sor a kolostor és a templom építésére. A tokaji felkelés, Rákóczi Ferenc fogsága, majd a szabadságharc és a bukást követően birtokainak elkobzása, eladományozása megakadályozta ezt. A rend képviseletében legfeljebb egy-két szerzetes tartózkodott Patakon, s az osztrák rendtartomány így próbálta a birtokjogokat fenntartani 1716-ig.
A kolostor benépesítését és kiépítését a rendtörténet szerint véletlen esemény indította meg. Az Annalésban olvashatjuk, hogy az addigra már kiépült egri trinitárius kolostor egyik szerzetese, aki gyakran járt Patakra, találkozott Kőrössy Györggyel - Rákóczi egyik tisztségviselőjével -, aki kérdőre vonta, hogy miért hagyja a rend a pataki házát eddig lakatlanul és juttatja ezzel végső romlásra? Miután az atya az elmúlt idők viszontagságaira, fennálló szűkös viszonyokra és pénzhiányokra hivatkozott, Kőrössy erejéhez mért támogatást ígért. Ennek birtokában a rendtartomány egyik főnökét megnyerve, Bécsben Trautson hercegnél közbenjárva, az új földesúri engedéllyel elkezdték a felújítást. Ennek eredményeként az 1728. évi pataki összeírás már a trinitárius atyák rezidenciájának nevezi az épületet. Valójában a kolostor újjáépítése indult el és a templom bejárati kapujának szemöldökkövébe vésett kronosztichonból kiolvasható - az 1734-es évszám alapján -, hogy ebben az évben fejezték be építkezésüket. Az elkészült kolostort és templomot alig három évig használhatta a tizenhárom helyett, ténylegesen beköltözött öt-hét szerzetes, mert a tűzvész a templom és a rendház tetőzetét 1737 tavaszán elpusztította.
1776-ban kihalt a kegyúri Trautson-család és az uradalom kezelésébe került az épület. A gótikus plébániatemplom újjáépítése miatt a hívek kiszorultak a plébániatemplomból, s a trinitáriusok szűk templomocskájában tartották az istentiszteltet. Az újból helyreállított plébániatemplom 1787-ben nyílt meg. Ekkor már II. József rendeletével 1783-ban a szerzetesi rendeket feloszlatta, a pataki sem kerülhette el sorsát. 1784-ben Oratschek András sátoraljaújhelyi építőmester készítette el a rendház felmérését, melynek eredetijét a Magyar Országos Levéltárban, másolatát a pincegaléria építéstörténeti kiállításán láthatjuk.
Ez az alaprajzi felmérés azért fontos, mert meghatározó volt mind a közelmúlt Makovecz-féle, mind pedig a jelen, Juhász Ágnes tervezési munkáinak készítésekor. Letisztult az alaprajz, a templom és mellékterei. Az épület bejárata, a két sarokkiugrással közrefogott utcai homlokzat közepén nyílt egy előtérbe, az előtértől balra a kolostorból a templomba vezető átjáró, jobbra két szoba következett az utcai oldalon, az északi oldalon rendezték be az egykori ebédlőt, refektóriumot, tágas konyhát és éléstárat. Az északi szárny végénél a folyosó oldalából közelíthették meg a háromfülkés árnyékszéket. Az emelet alaprajzi beosztása megegyezett a földszintivel, a lépcsőérkezéstől átjáró vezetett a templom karzatára és oratóriumára. A leltárak öt szerzetes celláját sorolják fel és az északkeleti sarokhelyiség volt a könyvtár. A kolostorszárnyakkal körülvett udvarban virágoskertecske volt. Az épület nagyon szerény megjelenésű, egyetlen dísze az utcai kolostorszárny tetőgerince feletti karcsú fa harangtornyocska, barokk sisakkal, mely idővel elpusztult. Tartozékaival együtt az épületet 11 320 forintra becsülték.
Az épület hasznosítására a XVIII. század végén több javaslat született: Az első javaslatot, hogy plébániát és templomot rendezzenek be elvetették, mert a templomtér kicsi volt, a plébániának a kolostortér meg túl tágas. A második alternatíva "nemzeti iskola" létesítése, a kolostorszárnyban. Két tanítói lakás ugyan elfért volna, de miután három iskolai osztály felállítását tervezték, a harmadik tanítónak már nem maradt hely. Három tanterme a templomszárnyba csak annak két szintre osztásával lett volna elhelyezhető, de a boltozat miatt ez nem volt megvalósítható. Harmadikként a Kamarának, az uradalom tiszttartójának, provizorának és számvevőjének hivatalát és szállását javasolta a kolostorrészben elhelyezni, a templomi részben pedig magtár kialakítását, amihez csak egy födémet kellett behúzni.
1787-ben a pataki görög katolikusok kérték a Kamarától, hogy fatemplomuk pótlására szánt épület helyett juttassák nekik a kolostort és Bossy Jakab, újhelyi építőmester elkészítette az átalakítási tervezetet is. A terv szerint a templom mellett plébániahivatal, a fölszinten és az emelten egy-egy lakás jutott volna a plébánosnak és a kántortanítónak.
1824-ben újabb árverésekre került sor, s ekkor az uradalom ötezer forintot ajánlott az épületért, mivel állapota nagyon leromlott. Az épület végül Bretzenheim Ferdinánd herceg birtokába került, aki főbb tisztviselőinek lakás és hivatal céljára hasznosította, a templomszárnyat pedig gerendás fafödémmel két részre osztva magtárnak rendezték be. Ilyen célra használták a Windischgraetzek is 1875-től 1945-ig.
A XIX. század folyamán az északi szárnyon új bejáratot nyitottak a lakásokhoz. 1945 után államosították az épületet és szükséglakásokat alakítottak ki benne (a közelmúltban elhunyt Lázár István író, a Kiált Patak vára c. szociográfia szerzője, gyermekéveit itt töltötte), a templomtér pedig raktár maradt. Karbantartás hiányában az épület egyre jobban tönkrement és a teljes pusztulás küszöbén állt.
1950-es években felmerült az a kézenfekvő gondolat, hogy az idegenforgalom, a turizmus adottságait figyelembe véve szállodát és éttermet rendezzenek be az épületben. 1965-től kezdődött el a munka, s 1968-ban nyílt meg a Makovecz Imre által megálmodott Borostyán Szálló és Étterem. Az ÁFÉSZ tulajdonlását követően üzemeltetési, fenntartási gondok miatt előbb magánvállalkozásba, majd az Önkormányzat tulajdonába került. 1997-ben a Magyar Nemzeti Múzeum, és a Rákóczi Múzeum a Pénzügyminisztérium támogatásával sokat tett az épület megmentéséért. Megteremtették a feltételeit, hogy ismét állami tulajdonba s a Magyar Nemzeti Múzeum kezelésébe kerüljön a műemléképület. Az Önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján már két éve az épületben működik a Farkas Ferenc Művészeti Iskola.
A műemléki helyreállítást megelőzően két ütemben folyt régészeti feltárás, amelyek eredménye mind az épület, mind pedig a középkori Patak története szempontjából igen jelentős. Az épület alatt egy középkori lakóház pincéjére bukkantunk, élszedett kőkeretes bejárattal, helyreállított gerendafödémmel, melynek bemutatása a most lezárult felújítás egyik nagy eredménye.
A múlt rétegeit feltárva a mai ember másfajta tartalommal tölti be ezt az épületet és természetesen egységben a várkastéllyal, a benne működő Rákóczi Múzeum kívánja hasznosítani, az Önkormányzattal közösen. Bízunk abban, hogy ez a közös hasznosítás, új formájú együttműködés, Patak hagyományainak megőrzésén, fenntartásán túl megújítására is képes.
A Múzsák Temploma elnevezés némi magyarázatra szorul. Az elnevezést Rácz István, A Semmi partján c. önéletírása inspirálta, aki 1949-ben a várkastélyban működő Alkotóház igazgatójaként olyan múzeum megteremtéséről álmodozott, amely minden művészetet befogad, s a Múzsáknak Temploma lesz.
Ennek a hagyományból való építkezésnek, s a folytonosság okán rendeztük meg az első kiállítást, s nyitottuk meg május 23-án Kass János Kossuth-díjas grafikusművész tárlatát (Olasz Sándor irodalomtörténész nyitotta meg) és adtuk át a Farkas Ferenc Emlékszobát (Batta András zenetudós avatta fel), mely a Kossuth-díjas zeneszerző Patakhoz, a Rákóczi-korhoz való szellemi kötődésének tárgyi emlékeivel ismerteti meg, s örvendezteti meg a látogatókat.
Kass János grafikusművész tárlata "A művész ötvenkét év után újból Patakon" címet is kaphatta volna, mivel a Várban egy évtizedig működő Képzőművészeti Alap I. számú Alkotó Otthonának művészvendégeként tartózkodott huzamosabb ideig városunkban, az ötvenes években. A magyar grafika történetében meghatározó jelentőséggel bíró kassi munkásság új korszakot nyitott az illusztráció műfajában - fogalmának megújításával hozzájárult a szöveg melletti rajzok autonómmá válásához. Illusztrációi önálló lapokként is teljes értékű alkotások, kvalitásos darabok.
Az ötvenes években induló művész olyan pályatársakkal együtt kezdte az alkotói munkát mint Kondor Béla, Feledy Gyula, Reich Károly, Gross Arnold, Würtz Ádám, Raszler Károly, Csohány Kálmán. Sorolhatom a neveket a művészet más területeiről is, nevezetesen az irodalom világából említve Juhász Ferenc, Örkény István, Karinthy Ferenc, Nagy László nevét, akikhez szoros barátság fűzte, s művészetük szimbiózisban élte fénykorát. Kass és az irodalom elválaszthatatlanságát szimbolizálják művei, illusztrációi.
A tárlat anyaga a legjelentősebb műveket prezentálva, az elmúlt fél évszázad munkásságát hivatott érzékeltetni. Két főbb egység követhető nyomon, egyrészt az illusztrációk nagyobb tömbjét alkotó Biblia-, Tragédia-, Hamlet-lapok, a Cantata Profana lapjai, a Faludy-fejek, és a Kékszakállú herceg várához készített szitanyomatai. Másrészt az oratóriumi részen kissé elkülönülve az egyedi grafikák láthatók, az Új mutáció sorozata, a Szent Ferenc, a Noé, és Nárcissus alakját megörökítő ábrázolások, valamint a Fejek-sorozat. A fehér, polisztirol egyenfejek egyénített darabjai - Örkény István, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc verseivel, és Kass saját elgondolásaival. Technikáját tekintve a toll-, kréta és tusrajztól kezdve a sokszorosított grafikai eljárások közül, a nagy mesterségbeli tudást igénylő színes rézkarc, aquatinta mellett a szitanyomatok, és a legújabb elektrografikai eljárás -a xerox -is helyet kapott.
A kiállítás maga is műalkotáshoz hasonlatos, eredeti ötletekkel tarkítva látványos, attraktív térszervezést mutat. A Kékszakáll vörös és kék színei drapériákon futnak végig a boltíveken, a volt templomhajó terében. A pilaszterek által lehatárolt íves falszakaszok mint mellékoltárok hordozzák az oltárképszerűen elhelyezett grafikákat. A főoltáron a szárnyas oltárokhoz hasonlóan A Kékszakállú herceg vára c. sorozat három megfestett alakja - A herceg, Judit és a Régi asszonyok - magasodik. A kiállítási katalógus Tandi Lajos irodalomtörténész összefoglaló, korszakoló írásaival áttekinti az elmúlt évtizedek legjelentősebb munkáit. Az időszaki kiállítás december 31-ig tekinthető meg.
A Múzsák Templomában állandó kiállításként látogatható a Farkas Ferenc Emlékszoba. Farkas Ferenc a XX. századi magyar komponista nemzedék egyik kiváló képviselője, s a fiatal generáció jelentős nevelője. Számos művet komponált, mintegy 12 nyelven. A gazdag és sokrétű életmű hetvennél több filmzenét, száznál több népdal feldolgozást, kétszáznál több kórusművet, zenekari-, szóló- és kamaradarabokat, ötvennél több magyar költő megzenésített művét, rádiójátékokat, színpadi kísérőzenéket, operákat, operetteket, daljátékokat foglal magában.
A zeneszerző fia, Farkas András adományozta közel 200 darab tárgy szűk keresztmetszetét adja a művész munkásságának. Ebből egy válogatott anyag jelenik meg a kiállításon enteriőr környezetben. A tárlaton láthatók személyes tárgyai - kedvelt fotelje, zongoraszéke, kézzel írott kottái, levelezései, dedikált könyvei, koncertplakátjai -, művei bakelitlemezeken, videokazettákon, a Csínom Palkó, a Rákóczi hadnagya, Emberek a havason, Egri csillagok, A kőszívű ember fiai filmzenéi.
Úgy tartja a régi közmondás, "fegyverek között hallgatnak a múzsák". A pataki vár gyakran volt hangos csatazajtól, de ha elhallgattak a fegyverek, megszólaltak a múzsák, szavuk idevonzotta a művészet és tudomány jeles képviselőit. Ez az épület a Múzsák Temploma. Kívánjuk, hogy ódon falaival befogadja a művészeteket, a tudományt. Változatos időszaki kiállításaival, hangversenyeivel, tudományos konferenciáival nemcsak az északkeleti régió, hanem az egész ország közművelődését szolgálja.