Múzeumunk Képzőművészeti Gyűjteményének első beleltározott darabjai a 18. századi Kuruc rajtaütés című olajfestmény és egy bronzszobor, amelyek Károlyi László és Károlyi István ajándékai, 1949-ből.
A gyűjtemény legkorábbi része a 18. századi, 84 darabból álló metszetkollekció, amely a Windischgrätz-család tulajdonában volt. A rézmetszetek Elias Widemann művei, elsősorban történeti személyeket ábrázolnak: Batthyány Ádám, Balassa Ferenc, Bessenyei István, Barkóczy László, Csáky László, Eszterházy Pál, Eszterházy Miklós, Eszterházy László, Eszterházy István, Révai László, Kollonitsch Ulrik, Forgács Zsigmond, Frangepán György portréi.
A 18. és 19. századi festmények tematikailag nagyobb csoportokra oszthatók, amelyek közül a legjelentősebbek a történelmi ábrázolások, csatajelenetek, pl. A török tábor elfoglalása c. olajkép; a portrék: főként arisztokraták és történeti személyek arcképei, kiemelkedő darabok a Rákóczi és kuruc témájú képek: Jakobey Károly és László Fülöp II. Rákóczi Ferenc ábrázolásai, az ezereskapitányok ábrázolásai pl: Csery Imre ezereskapitány portréja; valamint az ifj. Donghó Gyárfás Géza festette zempléni főispánok arcképei, a csendéletek: pl: Csendélet halakkal c. olajkép.
Sárospatak ábrázolások: kiemelkedő darabok Keleti Gusztáv és Rohbock metszetei.A 20. századi gyűjteményi anyag első darabjai az Alkotó Otthonban készült művek közül kerültek ki, Alkotó Otthon maradványként szerepelnek a nyilvántartásban.
A grafikák és festmények a "várbeli művészvilágba" engednek bepillantani: az itt alkotó zeneszerzők, irodalmárok, képzőművészek portréi mellett (Herman Lipót: Önarckép, 1953, színes ceruzarajz; R. Molnár László: Huzella Elek zeneszerző portréja, 1954, ceruzarajz; Belányi Viktor: Edvi Illés Aladár című krétarajz, 1952), a várábrázolások, és Sárospatak látképei (Duray Tibor alkotásai, Szentgyörgyi Kornél: Sárospataki utcarészlet c. olajfestménye 1955-ből) találhatók.
Az Alkotó Otthon 1948-59 között működött a Várban. Az első évben a Perényi-Lorántffy-Bretzenheim-szárny termeit kapták meg. 1949, az államosítás éve, számos, a Várban működő intézmény számára az utolsó évet jelentette székhelye szempontjából. Így a Református Főiskola Leányinternátusa 1949. augusztus elsejéig működött a Lorántffy-szárnyban, s az év végéig a tihanyi Biológiai Kutatóintézet is kiköltözött. A Népfőiskola megszűnésével, illetve a Tömegszervezeti Iskola kiköltözésével a pataki Vár megosztása során, már csupán a Vármúzeum és az Alkotó Otthon került szóba. A Vallási és Közoktatási Minisztérium (továbbiakban VKM) a pataki Vár használatát - a Rákóczi Múzeum helységeinek kivételével (a Vörös-tornyot jelenti) -1949 végén fölajánlotta a Népművelési Minisztériumnak, amit a tárca átvett és létrehozta a Művészek I. számú Alkotó Otthonát. A VKM Bakó Ferenc muzeológust nevezte ki a Múzeum megszervezésére és az Alkotó Otthon vezetésére - Rácz István utódjaként - Weisz Ödönt mint gondnokot.
Rácz István, az európai hírű fotóművész, - aki az Alkotó Otthon és a Múzeum alapításánál egyaránt aktívan közreműködött - már 1948-ban kiállítást rendezett az északi palotaszárnyban, a művészektől letétbe kapott munkákból. Az általa összeállított Sárospataki Képtár katalógusában említett művekből, számos alkotás került be múzeumunk Képzőművészeti Gyűjteményébe, mint például Barcsay Jenő: Őszi táj című olajfestménye, Szentiványi Lajos: Cannesi táj c. pasztellképe, Gadányi Jenő: Virágcsendélet c. olajfestménye, Molnár C. Pál: Levétel a keresztről c. olajfestménye; grafikák közül Molnár C. Pál fametszetei: Ablaknál, Őszi szántás, Menekülés Egyiptomba, Mária a kisdeddel, Szent Sebestyén, valamint Szabó Vladimir ceruzarajzai: Örökösök, Koldusok, Aratók.
Az Alkotó Otthon anyagából számos tárlatot rendeztek Sárospatakon, a Rákóczi Múzeumban. Az első tárlat megnyitására 1955-ben került sor. Magyar Képzőművészek Kiállításai címen, 1956-ban Győri Elek festőművész, Varga Nándor Lajos grafikus és Holló László Munkácsy-díjas festőművész egyéni kiállítása voltak láthatók. A tárlatsorozatot Balassa Iván indította el. A múzeumvezető tanúskodik, a Múzeum állandó kiállításán is helyett kaptak az egykori Alkotó Otthonban készült alkotások.
Az 1968 után megnyitott tárlatok két intézmény együttes munkáját, gyűjteményi anyagát prezentálja. Ugyanis a Rákóczi Múzeum reneszánsz épületegyüttesében nyitotta meg kapuit állandó kiállításával 1968-ban a Sárospataki Galéria. Gyűjteményi anyaga adományokból jött létre. Az adományozó művészeket szoros szálak fűzték az egykori Alkotó Otthonhoz (Béres Ferenc énekművész, Domján József festő- és grafikusművész és Andrássy Kurta János szobrász- és éremművész). 1982-től vált külön a két intézmény, amikor a Képtár megkapta a Várnegyedben található, egykori volt Zárda épületét, amely ekkor általános iskolaként működött.
A budapesti Magyar Képzőművészeti Kiállítás sorozaton 1950-től szerepeltek a Sárospataki Alkotó Otthonban készült grafikák, festmények és szobrok. A tizenegyedik tárlat megrendezésére 1968-ban került sor, ami az utolsó volt ilyen címen a magyar művészeti seregszemlék közül.
A XX. századi gyűjteményi rész az állami ajándékokkal bővült (1968-ban és 1974-ben) többek között olyan képzőművészek nevei sorakoznak itt, akik a Sárospataki Alkotó Otthonban is megfordultak, mint például Mácsai István, Böhm Lipót, Sugár Gyula, V. Bazsonyi Arany, Konfár Gyula.
Ajándékozás révén kerültek a gyűjteménybe Drahos István fametszetei, Amerigo Tot műve, a Kavicsasszony, Ágotha Margit, Csúsz Ferenc alkotásai. 2001-ben Zugor Sándor, az Egyesült Államokban élő festőművész által adományozott grafikákkal, akvarell és olajképekkel gazdagodott a gyűjtemény (28 darab). Az idén Mayer József kisgrafikai gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak, amelyben jelentős számban találunk Fery Antal, Petry Béla, Cseh Gusztáv, Xantus Géza, Moskál Tibor, Domján József, Varga Nándor Lajos készítette ex libriseket, bélyegterveket Légrádi Sándortól, valamint egyedi rajzokat, nyomatokat, akvarelleket Gross Arnold, Zórád Ernő, Reich Károly, Kass János, Aszódi Weil Erzsébet, Barcsay Jenő, Török Endre, Borsos Miklós képzőművészektől.
A Sárospatak és a környékén élt illetve élő művészek, mint Lavotha Géza, Bálint József, Hubay Miklós, Nagy Dezső, Tenkács Tibor, György Antal, Petrasovszky Pál, Tamáska Endre, Bertha Zoltán, Urbán György, Borsi Antal jelentősebb munkáinak megvásárlása elsődleges szempont volt a gyűjteménygyarapításnál. 1955-ben Dankó Imre indította el a "Hegyaljai tájak - hegyaljai emberek" című kiállítás sorozatot, amely évről évre seregszemléje lett Hegyalja művészeinek. A Rákóczi Múzeumban rendezték a tárlatokat. Tematikailag a városhoz, a Várhoz, illetve a Rákócziakhoz kapcsolódtak munkáik.
Ajándékozás és vételek során alakult ki az éremgyűjtemény, többek között olyan jelentős alkotók plakettjeiből, mint például Asszonyi Tamás, Borsos Miklós, Kiss Nagy András, Vígh Tamás, Gémes Katalin, Győrfi Sándor. A plakettek száma nagy arányban növekszik. 1978-ban 45 darabbal, 1979-ben 16 darabbal és 1981-ben 20 darabbal bővült ez a gyűjteményi rész.
Az 1967-es állandó kiállításra készült másolatok a Rákóczi-családhoz kapcsolódnak, s a Magyar Nemzeti Múzeumban található eredeti művek alapján készültek.
A 2003. évi gyarapodással együtt a Képzőművészeti Gyűjtemény műtárgyállománya jelenleg 2230 darabból áll.

Vámosi Katalin