Halmy Miklós festőművész kiállítása
2004.

Pusztán elindíthattam a piramis-építést, de elindítottam. Azt a bizáncinak mondható (enyhén szólva) sötétséget, mely uralta akkor a lelket és elmét, mindenképpen át kellett törni, s megkísérelni felmutatni a világ más csodáinak teljességét (is), az emberi akarat százkapus járatait, s a hiányzó végtelenség élményét. (Ezek szintén nagy szavak, de engedtessék meg, hogy valaki ilyesmire is gondoljon.)
Erre alkalmasnak találtam a magyar hagyományokat, melyekhez szervesen csatlakoznak a távol-keleti hatások, s a nagy kultúrák: Egyiptom, Sumer, Indusmente, Kína, Prekolumbia alkotó szellemének extraktumai. Hisz egylényegűek, mind ugyanabból a természetes létfelfogásból, léttapaszta-latból táplálkoznak.
De ki tudja ezt a több évezredes, időben és térben szerteáradó ener-giatömeget, s a benne rejlő, formát kapott gondolatot és esztétikumot mind-mind megmenteni, legalább felmutatni, s főleg aktualizálni, ,,hasznosítani"? Számtalanszor a kétségbeesésig el voltam keseredve, hogy az általam oly mérhetetlen nagyra értékelt ősi minőségek mellett hogyan viharzik el a pimasz es öntelt szupermodern század, úgy, hogy magam tehetetlenségre vagyok kárhoztatva.
Hát valahol itt van a Feladat, ebben a kozmikus bozótban rejlik a Program.
Jelenleg - szerény véleményem szerint - nincsen a világon olyan, tu-domány, lételv, idea, bizonyos megszorításokkal a nukleáris fizika kivételével, mely a lényegekre nézve több vagy használhatóbb felvilágosítást adna, mint az ősök intuíciói.Ezek megértéséhez érzék, hajlandóság, eltökélt törekvés, s az ember iránti felelősség szükségeltetik, a születéstől kezdett jó nevelés! t
Az ember alkotta világ egyetemesen súlyos válságban van. Érdemes lé-tezésének oszlopai ténylegesen omlóban vannak. Ám a sokaság kedveli a majálisokat. És elveszőben vannak a Bizonyosságok.
Éppen ezért az aszfaltevők nem dobhatják szemétbe nyeglén az ősi ha-gyomány értékes részeit - az egyetemes pusztulás veszélye nélkül!
Gyakorlatilag a művelet 1967-ben indult. Tervem szerint tíz év alatt meg kellett volna lennie. A fenti, nagy általanosságban előadott program valójában hihetetlenül sűrű és szerteágazó, mint a forrása maga - korlátok állítására volt szükség. Így jött létre a piramisépítes gondolata, mely önmagában hordja kielégítő határait.
Ez itt nálunk (legalábbis) bizarrnak tűnő gondolat, sokan mániának is vélik, de már vannak egyesek, akik számára nem is olyan képtelenség, mint ahogy számomra sem.
Egyszerre valóságos is és képzetes is. E piramis-építő program életem legkeményebb meghatározója!
Miben áll ez a piramisépítés?
Mint építészet: egy valódi gulaszerkezet, mely hordozná az olajképeket.
Mint piktúra: összesen 184 db olajfestmény.
A konkrét épületre csak gondolni mertem - nem más, mint egy galéria különben, kis ravaszsággal.
Az olajképeket viszont következetesen hét éven át csináltam, 1966-73-ig.
Tulajdonképpen az első perctől a festői megvalósulást két egységben képzeltem el az ősi principiumok alapjan (yang-yin): az egyik, a nagyobb egység intellektuális-yang élmények együttese, összesen 100 db 105 x 105 cm-es tablókkal, a másik inkább érzelmi-yin erők együttese lenne, össze­sen 84 db olajjal. A nagy építmény neve: a Herceg Piramisa, avagy a Nap Háza... A kis építmény neve: a Hercegnő Piramisa, avagy a Hold Háza. Számomra ez a Nagy Művelet, az Opera magna!
Mint már jeleztem, ez a program életem folyásának meghatározója, meg akkor is, ha egyesek elvetélt dolognak tartjak. Nem csábít az ő okosságuk, szirenhangjuk. Ha egyedül kell csinálnom, akkor egyedül, ha segítséget kapok, akkor segítséggel. Mert ebből az álomból VALAMINEK mindenképpen meg kell valósulnia. Jelenleg - nem sorolom - a legsúlyosabb okok és összjátékok folytán ezekből az építő elemekből mindössze 45-50 darabot tekinthetek teljesültnek, a további 140 darab a hallgatás kazamatáiban, vázlatfüzeteimben rejtőzik, megvalósulásra várva.
Természetesen sokkal több képem van, de ezek nem tartoznak a Pira-misokba s természetesen tudom, hogy a Művelet befejezhetetlen, mert ön-kényes a számhatár, s természetesen tudom teljes súlyával, hogy önkényes, saját gyártmányú ,,operáció" ez a feladat, mely nem szükségszerűen ragad magával mindenkit. Am vannak olyanok is, akiket elragad. 30-40 kiállítás tapasztalatai az érdeklődők őszinte igényéről, elképzelésem létrejöttének szükségességéről győznek meg.
Hiszem, hogy szükség van Piramisokra! Komoly képtelenségekre! A nemzet vitalitását bizonyító, alkotó képzeletét serkentő, s természetes önérzetét éltető teljesítményekre!
Amíg érzek még magamban erőt, ezt a művet tovább akarom építeni, s végül érdemes állapotban (mennyiségben) a Magyar Nemzetnek adományozni. Ezért nem adtam el őket 30 éve, s ezért élek teveganéjon családommal együtt, minden megbecsülés (műterem, támogatás) nélkül évtizedek óta!
Mindezidáig saját, súlyos négy évtizedes nyomorúságomból épül ez a torony - mindezidáig senki és semmiféle ,,cég" nem látta még benne meg saját önmutogatásának izgalmait sem, nemhogy a közösség szolgálatát, s mindezidáig nem fedezték fel az illetékesek azt az ősi tapasztalatot, hogy ahol a szellem, a kultúra munkásai az érdektelenség, pláne a fortélyos tilalom szemétdombjára vannak vetve, ott csupán dögevő legyek tanyáznak... s ezt még egy ország sem vészelte át!...
Ezért kell őrizni és megőrizni a Pecséteket!

Halmy Miklós