Az angyaloktól roskadozó falak bemutatják a Munkácsy-díjas
festőművész munkásságának egy szeletét, amely a kiteljesedett,
érett korszakából válogatott képek mellett a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes
évekből is felvillantja az angyalokat ábrázoló jelentős, meghatározó
alkotásokat.
Azonnal látható, hogy az angyal motívum nem hirtelen bukkan
fel művészetében, hanem már pályája elején jelen van, a kilencvenes
évektől datálható számbeli növekedése, s a kétezres években
teljesedik ki. Feltárul a motívum formai változatossága és megjelenése.
Micsoda formai variációk és sokféle alakban feltűnő, sokalakú
angyalok!
Figurális, absztrakt-geometrikus, s ami most nem képviselteti
magát ezen a tárlaton: a rovás jelekből megalkotott, rovás-angyal,
többedmagával, jelsorrá alakítva a rovás-angyalok.
A gúla-angyal, tömeget érzékeltető formája; tovább gondolva
kiteljesítése a háromszögeknek, melyek a rovásjelekből táplálkoznak.
És a repülő fecske! Valamint a felsorolt elemek egymás mellett,
együtt megjelenő, erősítő, kiteljesítő és hatványozó jelkombinációi.
Pécsett, a Pince Galériában János egyéni kiállításán találkoztam
első ízben a Találkozó Angyalok triptichonjával, a gúlák angyalával.
Számomra meghatározó élményt jelentett, emlékszem éppen a véleményemet
kérdezték a képről, s egy szón kívül nem igen voltam képes mást
mondani, de azt többször is, olyannyira magával ragadott az
érzés: Megtestesült. Kérdezhetik azonnal, miért a geometrikus
forma adta ezt az érzetet? A válasz felettébb egyszerű, amennyiben
körbejáratják szemüket a képeken azonnal tudják majd a választ:
mert a figurális angyalok síkban, a kolorizmus ecsetjével megfestettek,
míg a geometrikus gúlák perspektivikusan, testtel ábrázoltak.
Aknay angyalai emberi érzésekkel felruházottak, antropomorf
jegyeket viselnek magukon. Tegyük hozzá egyik csoportjuk, főként
az őrangyalok, hiszen láthatunk absztrakt angyalokat, s olyan
angyalokat is, akik az arany háttér előtt mozdulatlanul, fekete
folttal ábrázolódnak, s az időtlenséget sugározzák, az ikonok
világát idézik.
Amennyiben analógiákat keresünk, elsősorban Vajda Lajos szentendrei
festő képi világában találunk hasonló megoldásokat. De említhetem
Korniss Dezső, Deim Pál, Balogh László nevét is, akik szintén
a szentendrei iskola képviselői. Hatásuk tagadhatatlan Aknay
művészetére. Azonban képei mindegyike aknais, aknai-jegyekkel
(kiragadva például a szubjektív módon használt rovás jeleket)
felruházott.
Aknay János szemérmes ember, nemigen nyilatkozik
szívesen, ha művészetéről faggatják. A Szentendre és vidéke
című újságnak, 1999-ben adott nyilatkozatában mégis megtette,
s vallomásával, a személyes tragédiáról, a lényeget világította
meg az angyal motívum eredetére vonatkozólag:
"Volt egy kislányunk, Sárika, aki nyolc évesen meghalt
leukémiában. Ebben az időben kezdtem el festeni az angyalt,
amely több mint angyal: átlényegült gyermek és olyan szellem,
amely őriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik, nagyobb
baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is:
közkinccsé tudom tenni, ezáltal mindenkié lett, illetve lehet...
Az angyal mint motívum végtelen lehetőségeket nyitott meg számomra,
ki tudom vele fejezni, amit szeretnék."
A lelkek színek általi érzékelése, ez az, amit
a festő palettájáról a kép síkjára varázsol, vizuálisan láthatóvá
tesz! A kékek, melyek János vásznain is oly gyakran megjelennek
"egyik kedvenc színeként" az ég, a levegő, a víz színe,
avagy az Istenanya köpenyének színe volt a középkorban. Ennek
a kornak a színszimbolikájában az igazság, a tisztaság, hűség
megtestesítője. Az ég kékjében megjelenő angyalok már a színükkel
jelezték, hogy a földi légkörhöz tartoznak. Visszaköszön ez
a színszimbolika a festőművész Szent család alkotásán, hiszen
Mária alakja szintén kék.
Végig elemezhetnénk a képek mindegyikét ebből a szempontból,
hiszen alkotásai tükrözik a lélek, a lelki erők színes képleteit,
expresszívek. Csupán az említett képnél maradva, hívom fel figyelmüket
Szent József föld (szürke, barna) színű figurájára, a kis Jézus
fehér (tisztaságot, istenséget jelképező) alakjára. Az antenna-
vagy fésű-szárnyú három alak egymás előtt álló, egységüket,
összetartozásukat szimbolizáló kompozíciója a kék és barna ablak
terébe helyezve mindkét világhoz való tartozásukat jelöli.
A művészek teremtő, művészi képzeletében, az imaginációban
olyan mágikus erő rejlik, mely által láthatóvá lesz a láthatatlan
teljesség. Az ortodox szemlélet mód szerint Isten megjelenésének
helye az ikon, amely a transzcendens világ megtapasztalhatóságát,
szemlélhetőségét jelenti az emberi értelem számára. Pavel Florenszkij
ortodox teológus egyetlen mondatba sűrítve ezt így fogalmazta
meg: "Minthogy van Rubljovnak Szentháromság-ikonja, nyilván
van Isten is!"
Gondolhatunk Pygmalión történetére is, az általa faragott elefántcsont-szobor
Aphrodité istennő segítségével elevenedett meg.
Nemcsak a képzőművészek, de az írók, költők képzeletét
is megragadták az égi lények. Kiragadva pár példát: említem
Kosztolányi Dezső Gipszangyal-át; Dsida Jenő Angyalok citeráján,
1938-as verseskötetében megjelent Chanson az őrangyalhoz című
versét; Pilinszky János Álom c. versét; Nagy László Zöld angyal-át;
de említhetem a költő Weöres Sándor nevét is, aki A teljesség
felé című művében, 1944-45-ben élményszerűen ír az angyalokról.
"A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények
angyaloknak, az ógörögök Isteneknek, az indek déváknak nevezik.
Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget
átható lélek-erők; ...a személyiség burka alól feltáruló meztelen
lélek erői; a léleké, mely nem "az én lelkem" s nem
"külön lélek", hanem a "lélek", határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról
való tudást; … nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem
azonos ; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli
lélek, mely …tagolatlan, határtalan. ... S aki múló személye
alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot
kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel”
Pilinszky János (Álom, 1974) angyala álmában jelenik
meg a kiválasztottnak, ahogy a bibliai történetekben is olvashatjuk,
"s szövetségüket a homlokára nyomott csókkal pecsételi
meg"(Kuklay Antal: Krater peremén). "A nemtelen lény
lehajol, / lehajol, s felemelkedik. / ...Sárga haját megérinti
a szél,/ szövetséget kötök vele,/ a gyönyörű fej elgondolkodik,/
s úgy néz szembe, hogy nem látni szemét”
Nagy László színeket társít az angyalokhoz: "gyémánt fénnyel
szememet sütötte (Az angyal és a kutyák, 1944-46), vagy "jött
a Zöld Angyal tomboló zöld paripákkal" (Zöld angyal).
Hasonlóképpen vallja Weöres Sándor is a lelkek színes érzékelésének
lehetőségét: az öregedő emberről mondja: "Az a kevés ember,
aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű
elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz, arany"
Weöres Sándor magyarázza fentebb említett művében
az "angyali és isteni értelem" fogalompárokat. A minap
kezdtem sorra venni az angyallal kapcsolatos szavainkat. Meglepő
volt tapasztalni milyen gazdag a magyar nyelv, milyen sok szókapcsolásban,
szóösszetételben fordul elő az angyal szavunk.
A magyar ember ajkán sűrűn elhangozhatott az angyal szó! (Múlt
időben mondom, mivel manapság nem sűrűn hallani az efféle kifejezéseket.)
Alkalmazták az angyalhaj, angyalbőr, angyalcsináló, angyalbögyörő,
angyalgyökér, angyalarcú, angyali tisztaság szavakat stb. Az
angyali jelzőt használjuk a jó és szép gyermekre, különlegesség
hallatán felkiáltunk: Az angyalát! A hirtelen támadt csendkor,
amikor mindenki ugyanarra gondol, s ugyanattól némul el, akkor
azt mondjuk, hogy angyal szállt el felettünk.
Nos, akkor lennék igazán bajban, ha a képzőművészet
területéről venném végig az angyal-ábrázolásokat. Hiszen ezen
alkotások számát is nehezen lehetne megállapítani, (s pár órát
biztosan igénybe venne felsorolásuk), mivel szinte minden festő
életében egyszer festett, főként megrendelésre bibliai tárgyú
képet. Csupán a leghíresebbeket említem: Leonardo, Fra Angelico
Angyali üdvözlete a 15. századból; Chagall Ábrahám és a három
angyal, Jákob álma 1960-66; Giotto Lamentáció 1302-06; Cimabue
Maestá 1272/74; Rembrandt Izsák feláldozása, 1635; Delacroix
Jákob harca az angyallal, 1856-61; Rogier van der Weyden Az
utolsó ítélet, 1446-52; Masaccio Kiűzetés a paradicsomból -
freskó , 1424-25; William Blake Krisztus a sírban, óvó angyalokkal,
1805; Andrej Rubljov Troica, 1411k. A magyar művészek köréből
Kondor Béla Az angyal megjelenik Lóthnak, 1972, Bukás, 1967,
Ítélkező, 1959, Emberpár, 1959; Ámos Imre Sárga angyal, 1939k.,
Kék angyal, 1941, Önarckép átsuhanó angyallal, 1942, Síró angyal,
1944; Korniss Dezső Szentendre. Sárkányos, 1945, Fej, 1930;
Bálint Endre Angyalok kara, 1974; Vajda Lajos Ikonos önarckép,
1936; L. Menyhért László A rejtőzködő angyal, 1960; Makovecz
Imre Angyalok, 2000-2003.
Az elmúlt korok festői számára sokféle megkötöttség létezett,
az ikonográfiai előírások, a képírók mintakönyvei egyedüli etalonokként
követendő előírások voltak. Ezek a kánoni előírások letisztult,
kimunkált formai megoldásokat biztosítottak a leki tartalmak
számára. Az izmusok korával megszűntek ezek a kötöttségek, "mederbe
terelő" tényezők, s a ma festői talán nehezebb feladatok
elé állítódnak, hiszen maguk kell, hogy rátaláljanak saját vizuális
nyelvezetükre.
Vámosi Katalin
művészettörténész
